Medúza
Alapítva MMXXV.
2025/I.
Szerkesztői előszó az első kiadáshoz
A virtuális kiadvány, amelyet az olvasó absztrakt értelemben kezében tart egy szakmákon,
diszciplínákon, generációkon átívelő együttműködés keretében jöhetett létre. A szerkesztők
és ötletgazdák – érzékelve a hazai és nemzetközi tudományos világ válságtüneteit – a lap
megalapításával és szellemi közreműködésükkel olyan fórumot kívántak létrehozni, amely az
értelmiségi életfelfogás, világszemlélet térvesztését, a generatív AI nyújtotta kihívásokat, a
politikai polarizációt és a közbeszéd nivellációját is tematizálni igyekszik. Elsődleges célunk
és reményünk, hogy jelen orgánum hozzájárul a politikai, kulturális és társadalmi életben
aktív fiatalok, pályakezdő szakemberek és a kíváncsi, minőségi és valódi emberek által
alkotott irodalomra és gondolatokra fogékony laikusok művelődéséhez is. A lapszám, ezzel is
kifejezve a közreműködői sokféleséget és együttgondolkodást, különböző terjedelmű,
kidolgozottságú és stílusú szövegek tematikusan lazán összekapcsolt ám mégis összeillő
szövegkollázsát tárja az olvasók elé. A humánpolitikai kiáltvány, a szemantikai kritika, a
történeti elemzés és az irodalomelméleti áttekintés éppúgy megférnek és kiegészítik egymást,
ahogy a bölcsészet-és társadalomtudományok széles palettája.
A legelső, ezzel a szellemi missziót megnyitó lapszám témája a bölcsészetek halványuló
szerepe és útkeresése korunk politikai, kulturális klímájában. Harmati Ferenc politológus a
bölcsészetek és a bölcsészek átalakuló megítélését tárgyalja egyfajta új humánértelmiségi
programot ajánlva ,,Miért írjunk?” címmel. Ezt követi Nyirkos Tamás politikafiolzófus
metsző kritikája a demokrácia bálványtermészetéről egy közkeletű kifejezés szemantikai elemzésén keresztül ,,A demokrácia szent tehene” című írásában. Botos Máté történész a
nemzet és a nemzeti identitás nyelvi meghatározottságáról és annak korlátairól értekezik
történeti megközelítésben ,,Nyelvében él a nemzet?” kezdetű dolgozatában. Sallai Regina író,
irodalmár a művészetek és bölcsészetek átalakulásának témájához tér vissza ,,Mű vész” című
irodalom- és művészetelméleti írásában, a sort pedig Kőszeghy Miklós történész zárja
művészetelméleti és esztétikai tanulságoktól sem mentes dalszövegelemzésében.
A lap szerkesztősége abban bízik, az alább olvasható gondolatok termékeny talajba hullanak
és a kritikai gondolkodás, a racionális vita, a széles látókör és a humaniórák iránti nyitottság
virágai bomlanak majd ki belőlük. A Medúza kifejezett célja fórumot biztosítani a
pályakezdő, vagy értelmiségi életútjuk elején lévő fiatalok minőségi, kritikus, akár
provokatív gondolatainak. Büszkék vagyunk rá, hogy a lap létrejötte a POLIP egyesülettel
együttműködésben valósul meg, valamint reméljük, hogy a két fórum által közösen vallott
értékek a fórumok kölcsönös előnyére és épülésére szolgálnak. Meggyőződéssel hisszük,
hogy a kulturális, társadalmi, politikai nevelésnek és bevonásnak –bármily kevés érdeklődőt
is vonzana– össztársadalmi haszna, edukatív hatása és önértéke van.
A magas színvonalú jövőbeli publikációkban és a szellemileg nyitott ifjúság
közreműködésében bízva:
A Medúza szerkesztősége
The whole point of seeing through something is to see something through it. It is good
that the window should be transparent, because the street or garden beyond it is
opaque. How if you saw through the garden too? It is no use trying to see through
first principles. If you see through everything, then everything is transparent. But a
wholly transparent world is an invisible world. To ,see through’ all things, is the same
as not to see.
C.S. Lewis, The Abolition of Man