Medúza
Alapítva MMXXV.
2025/I.
Szerkesztői előszó az első kiadáshoz
A virtuális kiadvány, amelyet az olvasó absztrakt értelemben kezében tart egy szakmákon, diszciplínákon, generációkon átívelő együttműködés keretében jöhetett létre. A szerkesztők és ötletgazdák – érzékelve a hazai és nemzetközi tudományos világ válságtüneteit – a lap megalapításával és szellemi közreműködésükkel olyan fórumot kívántak létrehozni, amely az értelmiségi életfelfogás, világszemlélet térvesztését, a generatív AI nyújtotta kihívásokat, a politikai polarizációt és a közbeszéd nivellációját is tematizálni igyekszik. Elsődleges célunk és reményünk, hogy jelen orgánum hozzájárul a politikai, kulturális és társadalmi életben aktív fiatalok, pályakezdő szakemberek és a kíváncsi, minőségi és valódi emberek által alkotott irodalomra és gondolatokra fogékony laikusok művelődéséhez is. A lapszám, ezzel is kifejezve a közreműködői sokféleséget és együttgondolkodást, különböző terjedelmű, kidolgozottságú és stílusú szövegek tematikusan lazán összekapcsolt ám mégis összeillő szövegkollázsát tárja az olvasók elé. A humánpolitikai kiáltvány, a szemantikai kritika, a történeti elemzés és az irodalomelméleti áttekintés éppúgy megférnek és kiegészítik egymást, ahogy a bölcsészet- és társadalomtudományok széles palettája.
A legelső, ezzel a szellemi missziót megnyitó lapszám témája a bölcsészetek halványuló szerepe és útkeresése korunk politikai, kulturális klímájában. Harmati Ferenc politológus a bölcsészetek és a bölcsészek átalakuló megítélését tárgyalja egyfajta új humánértelmiségi programot ajánlva ,,Miért írjunk?” címmel. Ezt követi Nyirkos Tamás politikafiolzófus metsző kritikája a demokrácia bálványtermészetéről egy közkeletű kifejezés szemantikai elemzésén keresztül ,,A demokrácia szent tehene” című írásában. Botos Máté történész a nemzet és a nemzeti identitás nyelvi meghatározottságáról és annak korlátairól értekezik történeti megközelítésben ,,Nyelvében él a nemzet?” kezdetű dolgozatában. Sallai Regina író, irodalmár a művészetek és bölcsészetek átalakulásának témájához tér vissza ,,Mű vész” című irodalom- és művészetelméleti írásában, a sort pedig Kőszeghy Miklós történész zárja művészetelméleti és esztétikai tanulságoktól sem mentes dalszövegelemzésében. A lap szerkesztősége abban bízik, az alább olvasható gondolatok termékeny talajba hullanak és a kritikai gondolkodás, a racionális vita, a széles látókör és a humaniórák iránti nyitottság virágai bomlanak majd ki belőlük. A Medúza kifejezett célja fórumot biztosítani a pályakezdő, vagy értelmiségi életútjuk elején lévő fiatalok minőségi, kritikus, akár provokatív gondolatainak. Büszkék vagyunk rá, hogy a lap létrejötte a POLIP egyesülettel együttműködésben valósul meg, valamint reméljük, hogy a két fórum által közösen vallott értékek a fórumok kölcsönös előnyére és épülésére szolgálnak. Meggyőződéssel hisszük, hogy a kulturális, társadalmi, politikai nevelésnek és bevonásnak – bármily kevés érdeklődőt is vonzana – össztársadalmi haszna, edukatív hatása és önértéke van. A magas színvonalú jövőbeli publikációkban és a szellemileg nyitott ifjúság közreműködésében bízva:
A Medúza szerkesztősége
The whole point of seeing through something is to see something through it. It is good that the window should be transparent, because the street or garden beyond it is opaque. How if you saw through the garden too? It is no use trying to see through first principles. If you see through everything, then everything is transparent. But a wholly transparent world is an invisible world.
To ,see through’ all things, is the same as not to see.
C.S. Lewis, The Abolition of Man